Dalszövegek – Kormorán Valakinek te vagy a férgek egész világa

Valakinek te vagy a férgek egész világa

valakinek te vagy a férgek egész világa

Eltakartam képed mint kit elitéltem S emlékezetemből haragom kivégzett. Hogy örökké éljen - föltámad emléked.

Hiábavalóság alakoskodásom. Játszhatom-e hűtlent, ha szívem reped meg?

valakinek te vagy a férgek egész világa

Nem, nem! Te vagy igaz, egyetlen bálványom; S én vagyok, én, aki csak téged szeretlek! Leveszem a fátyolt újra és örökre Fenséges képedről - álljon az oltáron. Amelynek forrását bűnbánat feltörte, Szeretsz vagy nem szeretsz, megbocsátsz szivemnek, Látlak-e valaha?

Te meg a világ

Azt se tudom, látsz-e, ahogy itt térdelek; Nem tudom, hallod-e: itt vagyok, megtértem! E világ - hiuság örök csatatére! Biztam magamat is forgó szerencsére, A világ szájából véve a parancsot. Napja elvakított! Hogy hiuságomnál kisebb volt szerelmem, Kezed rá örökkön égő sebet vágott.

Account Options

S mégis most, midőn már, tudom, késő minden, Jólesik bánkódva megütnöm valakinek te vagy a férgek egész világa. Panasszal, kínokkal úgy teli már szívem, Hogy új seb fájdalma nyújt csak egy kis enyhet.

Leégett hiuság hamva homlokomon, Szivemben aljas kéj büszke megvetése. És ha vérem lángol: rólad gondolkozom, - Tündért vesztve, nem kell földi ölelése!

A tömeg nevessen - akár megszakadjon! Egyedüliségem zordon átkát higyjék Mesének, amikor megjelent a bika galandféreg maradjon az titok előttök. Ne lássák a sugárt - még megirigyelnék!

Oh, mert bármi nagy is fájdalmam utánad, Vigasztal, hogy csak én tudom, mit vesztettem; Hogy tündérvoltod is titok a világnak, Hogy az való csupán az én szerelmemben. Akármerre jársz-kelsz, csak embernek néznek. Oh, maradj erős és le ne szállj a porba!

Tóth Dalma: Te féreg | Mandiner

Fáj nem-bírhatásod, de hitem vigasztal: Hogy rútul hizelgő hazugok csoportja, Üres kirakványok álfénye meg nem csal. Tekintsd, hogy eléggé meg vagyok büntetve, S ne boszuld meg rajtam magad - megalázva! Feledd el sértésem, törd nemes szivedbe, Nem éget úgy még sem, mint bűnüzlet máza.

valakinek te vagy a férgek egész világa

Oh mert, bárha tündér, hogy te is csak nő vagy! Kire még bukás is ejt parányi mézet, Szégyenkínja mégis férfiszívben oly nagy, Minőt az magára maga nem tetézhet!

valakinek te vagy a férgek egész világa

Vaj, mi haszna volna képed letipornom, Megátkozván rajt az olthatatlan foltot? Hogy e folt lángjától őrült homlokomon Kacagjon, ki rajtad diadalmaskodott?!

valakinek te vagy a férgek egész világa

Oh ég, véghetetlen! Magasban szeliden mosolygó csillagok! Mért hogy amint létem, vágyam is nem véges?

valakinek te vagy a férgek egész világa

Noha elismerem: gyarló, szegény vagyok E határtalan láng mardosó gyötrelmét, Mely kétségbeesik, hogy sebére nincs ír, Mely itt vigasztalan átkozza lételét, Mely jogos bosszúját csak gúnyolja a sír: Ha ti oltottatok belém, halandóba Indulatot, amely végtelen s tehetlen: Úgy-e nem hagytok ti engem itt a porba, Hogy siromon békén kacagjon ellenem?

Ha követve magas fényetek intésit Én e lomha, sárban el nem tántorodtam: Nem hagyjátok cserbe zászlótok vitézit, Ha e földi hüvely majd lefoszlik rólam? Úgy-e, szép csillaghad, azért vagy számtalan, Hogy e lélek benned menhelyre találjon?

  • Álmodtad az éjjel, érzed menni kell.
  • Korbféreg hermaphrodit vagy sem

Dicsőséged, ó nap, azért homálytalan, Hogy megaranyozd, mi folt van e világon? S te nagy ég, azért vagy úgy-e véghetetlen, Hogy ha testem sem nyer e földben nyugalmat, Ahol a csábító és hűtlen pihen: Csontjaim hamvát is kivesd, széjjelszórjad?